Az éghajlatváltozás természetes folyamatoknak, illetve külső, emberi hatásoknak is köszönhető. Mindenesetre, egyedi jellemvonásokkal rendelkező probléma. Hiszen globális, hosszú ideig tartó folyamat, amely az éghajlati, környezeti, gazdasági, politikai, intézményi, társadalmi és technológiai folyamatok összetett kölcsönhatásait foglalja magába. A következményei nemzetköziek és több generációt is érintenek. Továbbá a változások előrejelzésében sok a bizonytalanság, míg a döntéshozatalban nagy a kockázati tényező…

Megoldást csak a fenntartható fejlődés, ami olyan energiákat és anyagforrásokat használ, amelyek néhány éven vagy évtizeden belül újrahasznosíthatóak, másrészt az energia intenzív, személyes felhasználásának csökkentése.
A fenntartható fejlődés egy olyan fejlődés, ahol a jelenlegi generációk szükségleteit úgy elégíti ki, hogy a jövőbeli generációk saját szükségletei kielégíthetőségét nem korlátozza.

Megváltoztathatjuk az éghajlatot?
Az éghajlattudomány területén történt intenzív kutatások után a válasz egyre nyilvánvalóbb.
A világ népessége egyre növekszik, ezzel egyenes arányban az egyes emberek általi felhasználás is növekszik. Ez idáig az égési folyamatok optimalizálása és a megújuló energiák alkalmazása nem tudta ellensúlyozni ezt a trendet. Az éghajlatváltozás a következő évtizedekben fel fog erősödni.

Meg tudjuk jósolni a jövőt?
Előrejelzés aligha lehetséges, mivel nekünk ugyan olyan nehéz megjósolni a technikai és gazdasági fejlődést 2100-ig, mint valakinek 1900-ban lehetett volna megjövendölni 2000-ig.
Ezért a hatáscsökkentő stratégiáknak figyelembe kell venniük a lehetséges következtetések széles skáláját. Az ilyen forgatókönyveknek számos kulcstényezőt kell megvizsgálnia:
- Népesség növekedés: A legtöbb modell a népesség növekedését várja, amelynek csúcsa a század közepén várható, utána csökkenést prognosztizálnak.
- Technológiák: új és hatékonyabb technológiák bevezetése lassabb és gyorsabb lehet.
- Energia: várhatóan több energiára lesz szükség, de ez lehet szerves eredetű, vagy származhat nem fosszilis energiaforrásból.
- Gazdasági fejlődés: a gazdaság fejlődhet vagy regionálisan, ahol a fenntarthatóságot elsősorban a helyi erőfeszítésekkel kívánják megtartani, vagy a kulturális és társadalmi kölcsönhatások globálissá válhatnak hatékonyabb erőforrás-felhasználáshoz vezetve.

Mit bocsátunk ki?
A legnagyobb probléma az üvegházgáz kibocsátás.
Méltányosság szempontjából az éghajlatváltozás csökkentésének kihívása az, hogy sem a klímaváltozás hatásai, sem a csökkentést végrehajtó politika ne növelje a már létező egyenlőtlenségeket sem a nemzeteken belül, sem a nemzetek között. Ennek egy következménye, hogy a fejlett országoknak kell először csökkenteniük az üvegházgáz kibocsátásukat.
Jelenleg egy átlagos amerikai körülbelül 20 tonna CO2 -t bocsát ki évente, az átlagos nyugat-európai körülbelül 10, egy átlagos kínai 3 és egy átlagos indiai kicsit több, mint 1 tonnát. Személyenként 1-2 tonna lehetne a maximum, hogy a levegőben megálljon a széndioxid koncentráció növekedése. 2 tonna nagyjából az a mennyiség, ami ahhoz kell, hogy Európából Új-Zélandra utazz és vissza, vagy egy nagy benzinmotoros autóval 10000 km-t tegyünk meg.

Mit lehet tenni?
A készletek felhasználása növekedésének megállítása:
- Természetbarát termelési rendszereknek olyanfajta felhasználását kell megengedni, ami kevesebb pazarláshoz, szállításhoz, tartósabb dolgokhoz vezet.
- A visszaforgató gazdaság visszajuttatja az anyagokat a termelési körbe, minimalizálja források iránti igényeket és biológiailag lebomló anyagokat használ.

Infrastruktúra optimalizálás:
A fejlődő országokban a fejlett országok hibái elkerülhetőek, a tapasztalatok felhasználhatóak: hatékony vasútrendszer, regionalizált élelmiszer- és energiatermelés a felhasználók közelében.

Az energiarendszernek meg kell változnia:
Fosszilis energiát optimalizálni kell, és lépésről lépésre helyettesíteni azt megújuló energiaforrásokkal, a végfelhasználás hatékonyságának pedig növekedni kell. Például az afrikai népesség 76 %-a fát használja, mint fő tüzelőanyagot. Ehhez természetesen beruházásokra lenne szükség.

Termelésből való jólét megszüntetése:
Az életminőséghez és a megelégedettséghez nem feltétlenül szükséges, hogy magasabb energia és erőforrás felhasználás párosuljon. Az életminőség inkább koncentrálódhatna olyan, jelenleg mellőzött kérdésekben, mint a közösség életében való aktív részvétel, a fenntartható fejlődés elősegítése, a regionális természet előnyeinek élvezete, a társadalmi igazságosság fejlesztése.
Az olyan általánosan hangoztatott vélemények, mint a felhasználás növelése nagyobb megelégedettséghez, vagy a gyorsabb szállítás a fejlődéshez vezet, sem a fenntarthatóbb fejlődéshez, sem a nagyobb személyes boldogsághoz nem vezetnek, különösen a fejlett országokban, ahol egy bizonyos életszínvonalat már elértek. Nekünk, az egyszerű állampolgároknak több figyelmet kell szentelnünk a társadalmi és ökológiai intelligenciának mint folyamatnak, mint az erőforrások kitermelésének és a javak felhalmozásának.