A tengerek, óceánok birtokolta erőt már az ősember is észrevette, de leginkább csak a folyók, patakok, tavak adta lehetőségeket tudta kihasználni. A víz mindenhol feltétele az életnek, ezért keresik oly lázasan a kutatók a vizet távoli égitesteken is. Nem véletlen, hogy vízlelőhelyek közelében telepedett és telepedik le a mai napig minden törzs. A víz életet ad, megkönnyítheti, megnehezítheti, de akár el is veheti az életet. Nem csupán egy pohár innivaló, élelmet is ad, országút a hosszú utakon és a világ szinte minden táján a templomokban őriznek néhány csepp lelki tisztaságot.

Ínyenc evolúció
A modern ember valószínűleg nem élné túl az ősember étrendjét. A nyers hús komoly fertőzéseket okozna az emésztő rendszerében, és a tisztán nyers zöldséges diéta sem tesz jót a szervezetnek. Fajunk fejlődésének egyik fő feltétele, hogy kilépjen az állatvilág korlátai közül, hogy emberi legyen az étkezési szokásaiban is. A sütés feltalálásával több fehérjéhez jutott az agy, és megkezdődhetett az emberré válás folyamata. De az ember már nem érhette be ennyivel, a sütés csak egy lépés volt a gasztronómia útján. A fűszerek és a főzővíz felfedezésével változatos és ínyencségekkel teli friss étrend állt a rendelkezésére: Levesek, szószok, szaftos ételek tették változatosabbá az étkezését. A forró víz egészen más vegyi reakciókat vált ki a főlő ételből, mint a sütés, és egészen más tartalmakat választ ki és hagy meg, mint a sütés. Így biztosította a változatosságot az agy fejlődéséhez a víz.

Túláradó termékenység
A víz mindennek az éltetője. Aszály idején a patak vize nem csak a lábas jószágoknak és az embernek tud enyhet adni, hanem a gabonának is, ha művelője elvezeti hozzá a vizet.
Egyiptomban a hegyekből alázúduló Nílus árhullámát használták ki a termények öntözésére. A gyors sodrású folyó viszont termékeny iszapot is hozott magával, így évről évre megújuló erővel láthattak neki a gabona termesztésének. Kínában a rizstermesztéshez hatalmas területeket kellett elárasztani, ahol bokáig tocsogva a vízben ültették a földművesek a rizs palántákat.

Megnyílik a világ
Az áruszállítást is forradalmasította a tutaj/csónak feltalálása. Evezővel vagy vitorlával, néhol a folyósodrást kihasználva, hatalmas területeket jártak be őseink. Olykor azonban veszélyes vállalkozásnak bizonyult vízre szállni. A hatalmas hullámok könnyen dobálhatják a hajót és hajósát, ha az nem tiszteli meg a természetet szeszélyeinek megismerésével. A víz évezredekig elvágott a világtól kontinenseket, hogy aztán bátor utazóknak a felfedezés izgalmát és dicsőséget ajándékozzon. A víz talán eltávolította, de később közelebb is hozta a világokat, az ember felelőssége, hogy víz helyett néha vér is folyt a messzi kultúrák találkozásának örömére.

A vízi mókuskerék
Az ember már évezredek óta használja a vízi malmot a súlyos kövek forgatására. Ahol pedig nem volt elég a víz sodrása, ott szélmalmot használtak. Ahol pedig már a szél ereje se volt elég, visszatértek a legősibb megoldáshoz, az állati vagy emberi erővel végzett őrléshez.
A vízi malom gyors sodrású folyók, patakok partján épült, és egy óriási mókuskerékhez hasonló szerkezethez tengelyt és csigákat szereltek, mellyel lisztet vagy olajt sajtoltak. Egy malom üzemeltetése jó üzlet volt, mert a környékbeliek terményhányad fejében használhatták a szerkezetet, hogy sütésre alkalmas alapanyagot nyerjenek.