A klimatológia „kis jégkorszaknak” nevezi a 14. századtól a 19. századig tartó, viszonylag hűvös időszakot. Bizony, büszkék lehetünk rá, hogy nemrégiben ismét egy újabb jégkorszakot éltünk túl.
Úgy tűnik, hogy földünk, ahol mi igen otthonosan berendezkedtünk, már csak ilyen szeszélyes. Melegebb-hidegebb időszakok váltják egymást és ne higgyük, hogy erről csupán holmi galaktikus okok tehetnek. Ugyanis egy jégkorszak (avagy ahogy a szaknyelv nevezi: glaciális) kialakulása a tudomány jelenlegi állása szerint három tényezőtől függ. Egyrészt annak a bolygónak a légköre, ahová a lehűlés beköszönt, másrészt az ugyanezen bolygón elhelyezkedő kontinensektől, harmadrészt pedig a bolygó pályájának, vagy netán a forgástengelyének megváltozása, esetleg a Nap helyzete a galaxisban, illetve befolyásoljuk mi magunk is, az általunk okozott, fokozódó üvegházhatással.
Ha ezek a hozzávalók adottak egy jégkorszakhoz, akkor beköszönt a hosszú távú éghajlati változás, amely alatt a Föld átlaghőmérséklete lecsökken, ezzel a sarki jégtakarók, a kontinentális jégtakarók és a gleccserek területe nagy mértékben kiterjed. Az egyes jégkorszakok valójában a sokkal hosszabb időt átfogó, úgynevezett globális lehűlések részét képezik. Tudományos szempontból pedig már az is globális lehűlést jelent, amikor a sarkokon állandó jégsapkák találhatók. Ilyen szempontból tehát most is egy globális lehűlési korszakban vagyunk.
A földtörténet során több hosszú távú lehűlés és felmelegedés váltotta már egymást. Az utóbbi 800 000 évben a glaciális ciklusok 100 000 évenként követik egymást, így legalább négy olyan nagyobb globális lehűlés volt, amikor a jégkorszakok uralkodtak, és amelyeket néha több millió éves, az egész Földön nagyon meleg, szinte mindenütt trópusi hőmérsékletű időszakok szakítottak meg.
A legkorábbi feltételezett globális lehűlés a 2,7-2,3 milliárd évvel ezelőtti időszakban volt, a proterozoikum időszak elején. A második, melyről már bizonyítékok is vannak, a körülbelül a 800-600 millió évvel ezelőtti korszakban következett be, és talán ez volt minden idők leghidegebb időszaka a Földön. Ebben a korban a tengervíz egészen az egyenlítői területekig befagyott, ezt nevezzük a jégbolygó korának. Valószínűleg ezután az időszak után történt a fajok kambriumkori hirtelen fejlődése.
Egy kisebb globális lehűlés köszöntött be 460-430 millió évvel ezelőtt, az ordovícium időszak végén. Az utolsó globális lehűlés 40 millió éve kezdődött, amikor jégtakaró alá került az Antarktisz, a pleisztocén időszak alatt pedig (kb. 3 millió éve) megjelent a jégsapka az Arktisz területén is. Azóta a jeges területek terjeszkedése és visszahúzódása 40 000 éves – 100 000 éves periódusonként történik.
Ez utolsó igazi glaciális kb. 10 000 éve fejeződött be, azóta jégkorszak közötti korban élünk. A jégkorszakokon és jégkorszakközi korokon belül is vannak hidegebb időszakok és felmelegedések, kis jégkorszakok, kis jégkorszakok közötti időszakok. A legutóbbi jégkorszak produkálta az 1650 körüli hőmérsékleti mélypontot, amikor az átlaghőmérséklet Nyugat-Európában 1-2 °C-kal, világszerte pedig 0,5-1 °C-kal maradt el az 1960-1990 közötti időszak átlagától, amelyre, mint oly sok mindenre, talán még emlékezhetnek nagyszüleink.