A tiszafafélék a tűlevelűek rendjének egy családja. A hagyományos rendszertan szerint a nyitvatermők törzsének egyik osztálya, Soó Rezső pedig a fenyők osztályának egy rendjének tekintette. Mások a faszerkezet, a levélszerkezet, és elsősorban a jelentős virágszerkezeti különbségek miatt osztály rangra emelték. Molekuláris kladisztikai, anatómiai, kemotaxonómiai, mikromorfológiai és embriológiai kutatások alapján nem igazolt külön osztályként vagy rendként kezelni, mivel a magános magkezdemény csupán a toboz erőteljes redukciójának a következménye; jelenleg családként tekintik. Közeli rokonaik az áltiszafafélék.

A tiszafák különlegessége, hogy nincsen magvas tobozuk, a virágzó hajtásokon magánosan fejlődnek a magkezdemények. A kemény magot egy később beérő húsos magköpeny, az ún. arillus fedi, ami a hajtástengely kinövése. Porzós tobozaikat 6-14 porzólevél alkotja. Egyéb tulajdonságaikban a többi fenyőre emlékeztetnek, bár fatestükből hiányoznak a leveleikben viszont meglévő gyantajáratok. Jellegzetességük még az arillus kivételével minden szervből kimutatható erősen toxikus taxol alkaloid előfordulása.
Mintegy 20 faj tartozik ide, Magyarországon a tiszafa képviseli a családot.

A tiszafák valószínűleg a fenyők, azon belül is az ősfenyők leszármazottai, bár egyes kutatások szerint a nyitvatermő ősfák osztályából is levezethetők lennének. A termős virágzat korai alakja azonban tobozszerű, erősen emlékeztet a fenyők fiatal tobozára. A porzós virágzat kis gomoly, a porzók pajzs alakúak: nehezen vezethetők le a fenyők 2 pollenzsákos barkáiból, de egyes ősfenyőkön fedeztek fel hasonló típust.
A tiszafák legősibb alakjai a kora triászban jelentek meg, ám az első valóban biztos maradványt a késő krétai korból ismerjük. Ezeket az ősi tiszafákat Paleotaxus néven foglalják össze.

Pollenriadó
Virágporszemeik nehezen különíthetőek el egymástól, és allergén fehérjéik is sok hasonló biokémiai tulajdonságot mutatnak, így közös allergén csoportként tartja őket számon a palinológiai irodalom. Európában, Ázsiában és Amerikában is fellehetők fajai. Európa déli részein jelentős allergén, hiszen a ciprusfajok ott elterjedten élnek, részei a festői mediterrán tájképnek. Levelek tű vagy pikkely alakúak, örökzöldek. Nálunk főleg dísznövényként ültetik, erkélyeken, kerti ösvények mentén rendkívül kedveltek, főként a kevés nyírást igénylő fajták. A legkoraibb aeroallergénünk. Nagyobb városainkban jelentősebb allergénnek tűnik országszerte. Fűrészporuk szintén allergiát okozhat. Egyes irodalmi adatok szerint a közlekedésből származó levegőszennyező anyagok fokozzák a virágporszemeik allergenitását, s mind több szénanáthás beteg mutat reakciókat a ciprusfélékre, így városokban nem javasoljuk a további telepítéseket.

Virágzása: március - június