Az idő egy megfoghatatlan, fiktív fogalom, amelynek mérése egészen a sumér civilizációnál kezdődött. Összeegyeztették már a Nílus áradásával, a világűr mozgásával, de ha saját érzetünkre hagyatkozunk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az idő bizony nem ugyanúgy telik, vagy egyenesen rohan egy könnyed nyári strandolás alatt, ahogy vánszorogni tudott néha diákéveink tanóráin.

Időérzetünket nem csupán az olyan egyértelmű dolgok határozzák meg, mint az, hogy valami leköti-e az adott pillanatban a figyelmünket és jól érezzük-e magunkat, hanem múlik neveltetésünkön, a társadalmi elvárásokon, normákon, a minket érő hatásokon és időérzékelésünk változik életkorunkkal együtt is.

Különböző kultúrákban az időtudat jelentősen eltérően alakult a bennük élők környezetének és életformájának megfelelően. A természetes környezetben élő társadalmak nagymértékben alkalmazkodtak a területükön található állat- és növényvilág évszakos ritmusához. Érdekesség, hogy például, a szibériai Amur vidékén élő népek gazdasági és rituális életét két évszak, a meleg nyár és a hideg tél szabja meg. A nyár a heringek érkezésével köszönt be és halászattal telik. A tél a közösségi alkalmak, rokonlátogatás, szórakozás, szertartások és házasságkötések ideje és nyest vadászattal, prémkereskedéssel telik. A tél végét a medveszertartással jelölik meg, és készülnek a heringek fogadására, így az egyes időszakok mennyiségi mérésére sem igény, sem módszer nem alakult ki.

Mindezekkel szemben egy városi időtudatban élő már fontos, személyes tulajdonának tekinti az időt, aminek alárendeli terveit, céljait és ennek kapcsán határozza meg programját, sőt: akár egész karrierjét.

Ha máskor nem, hát gyermekkorunkban minden bizonnyal mindannyian irigyeltük már Hollywood időutazó sztárjait, pillanatmegállító képességet birtokló mutánsait, vagy boszorkányait. Hiszen számunkra, „egyszerű halandók” számára az idő sajnos megállítatlanul hömpölyög percről percre, és ez ellen nem tehetünk semmit. Nem vígasztal a tudat, hogy olyan gondolkodók alkottak elképzeléseket az időről, mint Newton, Leibniz, vagy akár Henri Bergson, de sajnos kedvük szerint a végtelenségig nyújtani az estét egy jó party végett, vagy éppenséggel felpörgetni az időt egy unalmas munkanap idejére ők sem tudták.

Így mi csupán annyit tehetünk, hogy igyekszünk életünk minden pillanatát minél tartalmasabban leélni, hogy unalmas óráinkban legyen mivel elütnünk az időt.