Amiben nagyapáink hittek bizony évszázadok tapasztalatára épült. Technikai szerkezet (televízió, rádió, internet) híján csak a hagyományokra, a szokásokra és a természet jeleire számíthattak, ha előre megjósolt időjárás jelentést akartak használni. Sok, az időjárással kapcsolatos közmondás nem egyéb, mint népszerű szójáték, közülük kevés nyugszik tudományos alapokon. A hiedelmek közül volt néhány olyan, amely még ma is mosolyt csal az arcunkra. Ám jó néhány még mindig eligazítást nyújt a természethez közel élők életében. Akiknek az élete és a megélhetése is nagymértékben függött az időjárástól például a földművelők, a pásztorok különböző természeti jelekből állapították meg a közelgő időjárást.

Alapvető volt számukra, hogy megfigyeléseikkel rájöjjenek a természetben bekövetkező változások közötti periodikus kapcsolatra. Az emberek által megfigyelt dolgok generációról-generációra adódtak tovább, a kultúra és az oktatás részévé váltak.

A tapasztalatokon alapuló időjárási ismeretek közül megfigyelhetünk párat, amelyek szinte földrajzi helytől függetlenül rendkívül hasonlóak. Ezek javarészt kultikus környezeti momentumokra épülnek.

Az ég színe és az azon feltűnő alakzatok változása rengeteg népnek és kultúrának megfigyelési alapul szolgált. A napszakok változásait szintén felhasználták a mezőgazdaságban dolgozók, de még a háztáji állatok viselkedése is előre jelezte a közelgő jó, vagy rossz időt. A növények szintén képesek pontosan jelezni, hogy csapadékos vagy száraz idő lesz. Érdemes tehát figyelni a természet „hangját”, hiszen rövid és hosszú távon képes figyelmeztetni, hogy milyen klímára is lehet számítani a közeli és távoli jövőben.