Mindennap használt megnevezések, amelynek nem tudjuk a keletkezését és történetét. Pedig a hét minden napjának külön története van, ami közösen egy kerek egészet alkot.

A hét hét napját babilóni és zsidó vallásoknak köszönhetjük. Ciklikusan ismétlődő rendszerük általános időmérő eszközünk.
Kezdetben hitek és tévhitek irányították a világ felfedezését és a múló idő egységbe foglalását. Az egykori babiloni csillagászok által ismert hét égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) számukra egyben a tapodtat sem mozduló Földünk körül keringő (geocentrikus világkép) istenség is volt. Minden egyes istenség egy újabb és újabb napot is jelképezett, amelyek újra és újra ismétlődtek.

Újlatin, germán és sok más nyelvben a hét napjainak neveit az egyes istenségekről, avagy égitestekről kapták. Napról napra más és más istenség óvta őket, aznapi tetteiket az adott istenség nevében tették és tesszük mi is, hisz a mi napjaink neveik és tőlük származnak, noha mi már nem vagyunk tisztában ezzel.
A Bibliai teremtéstörténetben, a Genezisben Isten hat nap alatt teremti a Földet, majd a hetedik napon megpihen.
Az előbb említett hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin vezette be, anno 321-ben.

Hétfő
Minden magyar ember könnyedén szétválasztja a két szót: „hét” és „fő”. Nem is teszik többre keletkezésének történetét. A hétfő a hét kezdete, a hét feje. A Hétfő latin neve dies Lunae, ami a Holdat jelenti, tehát a hétfő uralkodó bolygója a Hold.

Kedd
Második napja a hétnek, kivéve azokban az országokban, ahol a hét a vasárnappal kezdődik, ott a harmadik. A szó eredete egy számnévre mutat. A hét kettedik napja. A kettedik szóból rövidült keddre. A mai forma az alábbi úton alakulhatott ki: keted -> keteden -> ketden -> kedden -> kedd
Latin néven dies Martis. E nap a Mars bolygóhoz, illetve az azt megszemélyesítő római Mars istenhez kapcsolódik, amelynek görög megfelelője Árész.

Szerda
A szó szláv eredetre mutat vissza: a szerda a hét harmadik napja. A szláv nyelvekben etimológiailag a „közép” jelentésű szóra vezethető vissza, ami arra utal, hogy a hét közepe. Fejlődése: szreda-szereda-szerda.
A latin nyelvben a szerda jelentése dies Marcuri, azaz a hét közepe Merkúré, illetve az azt megszemélyesítő római istené, akinek görög megfelelője Hermész.

Csütörtök
Eredete szerdához hasonlóan szláv gyökerekre tekint vissza. A szlávból (közelebbről talán a korábbi szlovén četrtek, vagy a szláv eredetu csetvörtöke szóból) származik, jelentése: „negyedik”.
Az újlatin nyelvekben neve Jupiter római isten nevéből ered. Görög megfelelője Zeusz, az ég és villámok ura. A germán nyelvekben pedig Thor, az óészaki mennydörgésisten nevéből származtatható: Thursday – Thor’s Day

Péntek
Péntek szavunk is szláv eredetű. Eredetileg ötödiket jelentett (lásd a szlovén petek, vagy a penteke=ötödik kifejezést, amik a szláv pet, piat (öt) származékai). A szlovák nyelvben a piatok-kal azonosítják.
A péntek szó latin megfelelője a dies Veneris, avagy a Vénusz bolygó, illetve az azt megszemélyesítő Vénusz istennő (Aphrodité). A germán nyelvekben Vénusz istennő germán megfelelője, Freya nevéhez hasonulnak a nap helyi elnevezései (lásd az angol Friday, és a német Freitag ott a hatodik).

Szombat
A szombat héber eredetű szavunk: sabbath, a pihenés napja. A magyarba a szláv nyelveken keresztül került: szerb - subota, szlovén, szlovák sobota, amelyek a héber sabbath (pihenőnap) származékai.
Az asztrológiában a szombatot a Szaturnusz bolygóhoz, illetve az azt megszemélyesítő római Szaturnusz istenhez kötődik. Görög megfelelője Kronosz.

Vasárnap
Vasárnap szavunk őrzi az e napon szokásos eseményt. Vasárnap régen a várás napja volt, ezen a napon tartották a heti vásárokat. E szavunk a vásár és a nap szavak összetételéből ered.
Vasárnap dies Solis, avagy a fényes Nap napja, az elmúló hét utolsó napja. Az angol szó is őrzi ezt az elnevezést: Sun-day.