Földünket egy vékony légréteg öleli körül. Minél inkább eltávolodunk a Föld felszínétől, a légkör egyre ritkábbá válik, ezért van az, hogy a hegymászóknak sokszor oxigén palackot kell magukkal vinniük, ha több ezer kilométeres hegyet másznak meg. Ahol még dús az oxigén, azt réteget nevezzük mi légkörnek, illetve idegen szó használatával atmoszférának. Ez a szó görög eredetű: atmos = gáz, gőz, illetve sphaira = gömb, kör, szféra.

A levegő összetétele és tulajdonsága, amit belélegzünk, nemcsak a növényi, állati és emberi élethez alapvető fontosságú. Meghatározza a Föld éghajlatát is. Ha felfelé nézünk egy derült napon az égre, nem látunk mást csak a kék eget. Azonban a hőmérsékletet mérve számos változást megfigyelhetünk, ha felszállunk a földtől 100 km magasságig. Ennek következtében mondhatjuk azt, hogy több láthatatlan réteg van a légkörben. A legalsó réteg az, ahol az életünk zajlódik, és ahol a napi időjárást megfigyeljük. Ez a réteg a pólusokon 8 km-ig, az Egyenlítő környékén, a trópusokon 15 km-ig tart. Ez a troposzéra. A szó szintén görög eredetű. A „tropo” azt jelenti, hogy valami változik. A troposzférában a hőmérséklet a magassággal csökken. Ez megváltozik a troposzféra felső részén, amit tropopauzának nevezünk.

A felhők felett a levegő egyre vékonyabbá és szárazabbá válik. Itt még néhány száz kilométernyi légtér tartalmaz levegőmolekulákat mielőtt elérnénk az űrt, de már a légkör több mint 80 %-át magunk alatt hagyjuk, amikor belépünk a sztratoszférába.

Néhány kémiai vegyület képződik ebben a magasságban, és legtöbbjük mozgását a tropopauza gátolja meg. Ennek ellenére ezek a rétegek a földi élet szempontjából fontosak, mivel a napfény nagyenergiájú részét visszatartják, ami nagy károkat okozna, ha elérné a felszínt. A sztratoszféra, amely az ózonréteget is tartalmazza, a legalacsonyabb és a legfontosabb réteg a magas légkörben.