Mivel a Nap egy ionizált gázgömb (plazmagömb), nincs éles felszíne. Megfigyelése a megfelelő szűrőkkel nem rendelkező távcsövekkel rendkívül veszélyes, mert az égi kukker a normális sugárzás 500-szorosát képes összegyűjteni, ami szinte azonnal elpusztítja a retina fényérzékeny sejtjeit. Már szabad szemmel a Napba nézni is fájdalmat és időleges, részleges vakságot okozhat. Abban a pillanatban, ahogy a Napba nézve a fény a szemünket éri 4 milliwatt érkezik a retinára, ami felmelegíti és bizonyos esetekben maradandó károsodást is okozhat.

Napunk, amelytől Földünk a harmadik legtávolabbi bolygó, Naprendszerünk központi csillaga. Földünktől így 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel utazva is 8,3 perc. Ennyi időre van szüksége a Napból áradó napsugaraknak, hogy hozzánk érkezzenek.

Ez a csillag tartalmazza a Naprendszerünk anyagának 99,8%-át. Nem hiába, hiszen méretei hatalmasak. Néhány lenyűgöző adat róla: átmérője 1,392•10⁶ km (109 földátmérő), tömege 1,9891•10³⁰ kg (332 950 Földnyi), hőmérséklete a magban eléri a 15•106 kelvint (°C = K – 273,15).

A Nap 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a csillag középpontjában lezajló magfúzió során héliummá válik. Az ebből a folyamatból felszabaduló, világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára. Fénye a növények fotoszintéziséhez, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja.

Éltető ereje miatt a Nap kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel bír. Gondoljunk csak Ámon-Ré-re, az ókori egyiptomi napistenre, vagy a maja kultúrára!
A Nap egy G2V színképtípusú csillag, ami a mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, a magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul.

Mivel anyagát képlékeny plazma alkotja, a különböző szélességi körön levő területei eltérő sebességgel forognak; az egyenlítői területek 25, míg a sarkvidékek csak 35 naponként fordulnak körbe. Az eltérés miatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitörések és – különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkező felcserélődésének idején megszaporodó – napfoltok kialakulásához vezetnek.

A Nap nélkül soha nem alakulhatott volna ki élet a Földön. Alapvetően szükséges volt bizonyos folyamatok lejátszásához, és nagyban befolyásolta a létrejövő életkörülményeket. Egy bolygó Naptól való távolsága is meghatározója azoknak a szempontoknak, amik figyelembevételével tudósaink további olyan bolygókat keresnek, amelyeken élet alakulhatott ki.