Az éghajlatváltozás mind a hőmérsékletben és a csapadékban megmutatkozik, de a jövőbeli környezetben növekvő széndioxid koncentrációval is számolnunk kell. Ám ezek a változások befolyásolják majd a tápláléknövények terméshozamát, ki tudja, milyen lavinát indítva el ezzel az élővilág láncolatában…
Hőmérsékletnövekedés A magas hőmérséklet „stresszt” okoz a növényekben, lassabban nőnek és kevesebbet teremnek. Vannak olyan növények, amelyeknek nem lesz termésük, mivel a túlzott meleg sterilizálja a polleneket. A hőmérséklet emelkedése néhány területen előnyös lehet, mivel ott jelenleg nagyon hideg van, és a növények a fagyos tél alatt nem tudnak növekedni.
Például Szibériában vagy Észak-Európában lehetséges lenne növényeket termeszteni az év nagyobb időszakában, és még olyan gyümölcs is megnőne, amit most csak a meleg területeken találunk. Persze, ez csak elmélet, hiszen nem tudhatjuk, hogy az északi területek talajai, alkalmasak-e a növénytermesztésre, mivel nehéz feltételeket kell elviselniük, ami más szerkezetűvé teszi őket, mint a déli területeken élő társaikat. Ez azt jelenti, hogy, ha még az éghajlat megfelelő is volna a növények növekedéséhez, a talaj lehet, hogy korlátozó tényező maradna. Az sem elhanyagolható tény, hogy az éghajlatváltozás rendkívül gyors hőmérsékletváltozást okozhat, így a növényzetnek szokatlanul rövid idő alatt kell alkalmazkodnia az új feltételekhez. Ez lehet, hogy további problémákat indít majd el. Aszály A víz közvetlenül meghatározza a növekedést, és a növényiek terméshozamát. A fenti képek egy kukoricatáblát mutatnak Afrikában átlagos és aszályos feltételek mellett. Afrika legtöbb részén nincsen elegendő víz, még átlagos körülmények között sem.
Ezzel ellentétben az USA-ban van elegendő víz a kukorica termesztéshez. Növekvő csapadék A túl sok csapadék árvizet okoz. Az áradások károsíthatják a növényeket, ahogyan az első fejezetben láttuk, mert a gyökerek nem tudnak lélegezni és elpusztulnak. Az árvizek nélküli nagyobb csapadékok azonban hasznosak lehetnek a nagyon száraz területeken. Az egyik fő gond az éghajlatváltozással kapcsolatban, nemcsak a hőmérsékletben és a csapadék eloszlásában világszerte történő változás, ami különböző területeken jó vagy rossz lehet, hanem ezen esőzések vagy aszályok erőssége, amit ezek elérhetnek: nagy és pusztító hatásai lehetnek. Növényjósda A természetben élő, gazdálkodó ember nemcsak a légköri jelenségekből, égitestekből kíséreli meg a hosszabb és rövidebb távú, számára oly fontos időjárást kideríteni, hanem az élővilágot is segítségül hívja. A vadon termő és termesztett növények tulajdonságait igen jól ismeri. A növények gyors reakcióiknak köszönhetően tudják megvédeni magukat a természeti ártalmaktól, az időjárás káros hatásától. A növények jelzéseinek megfejtése nem nehéz. Általánosságban hosszú távra szóló megfigyelést nehezebb találni, mint rövidtávra: a hosszú távra szóló időjárási ismeretek erősen különböznek vidékenként, mivel jobban függnek a régió éghajlati, domborzati jellemzőitől. Érdemes azonban megfogadni a zöld növények tanácsait. Ezek az élőlények nem képesek egy épület vagy egy esőkabát védelmét kihasználni, ha megérkezik a zivatar. Ezért sokkal másképp, inkább előre védekeznek. Amikor a levelek a fonák részüket mutatják, eső lesz. A fák növekedésük alatt többször lehullajtják levelüket. A lehullott levelek elhelyezkedését a talajon az uralkodó szél határozza meg. Amikor viharos szél fúj, az összehalmozott levelek a világosabb, fonák oldalukat mutatják. A tyúkhúr, a gyermekláncfű, a vad indigó, a lóhere és a tulipán mind összecsukja szirmait az eső előtt. Egyes gombafajták viszont pont ellentétesen viselkednek. Eső előtt kinyílnak, és száraz időben összecsukódnak. A gombák, éppúgy, mint a moha és a moszatok, nedves időben elszaporodnak. A part mentén, a sziklákon lévő moszatok nedves időben a magas páratartalom miatt nagyobbnak és fiatalabbnak tűnnek.
Egyes megfigyelések szerint a nektártermelés intenzitása növekszik a levegő páratartalmának emelkedésekor. Ebből következik, hogy ha a virágok körül a szokottnál több rovart fedezhetünk fel, az is a csapadék közeledtét jelzi. Ezt legkönnyebben a fehér akácon vehetjük észre. Régi népi megfigyelés az is, ha a vöröshagymának a héja vékony, akkor enyhe, ha pedig vastag és durva, akkor hideg tél várható.
A növények között e szempontból jelentős szerepe van az ökörfarkkórónak. Különböző alfajainak virágzását figyelik, belőle egész esztendőre következtetéseket vonnak le. Legáltalánosabb vélekedés, hogy ha végig virág borítja, azaz bundát ölt, megszakítatlan tél lesz. Szakaszos virágzása az év téli időszakának időváltozásait jelzi. Külön említést érdemelnek a madársóskafélék, amelyek leveleiket éjszakára összecsomagolják. Míg napközben a leginkább négylevelű lóheréhez hasonlítanak, midőn esteledni kezd a levélnyélhez simulva térnek nyugovóra. Abban az esetben, ha reggel nem simulnak ki, az időjárás hamarosan megváltozik. A virágjukat összecsukókhoz hasonlóan itt is a sérülések megelőzése a cél.