A libatopfélék a zárvatermők egy családja. Egyik fajokban leggazdagabb, haszon és gyomnövényeket egyaránt magába foglaló család, hazánkban 13 nemzetség mintegy negyven faja él. Az ország minden táján megtalálhatók képviselői, fajai változatos tulajdonságúak, megjelenési formáik eltérőek. Levelük változó állású, kissé húsos (vagy pozsgás), magasra törő. A növény nitrogénkedvelő, díszes. Általában igénytelen, egyszerű, többnyire szárazművelésben termeszthető, könnyen gyomosító növények.

A libatopfélék családjába tartozó növényekre jellemző, hogy évelők, egylaki, váltivarú virágú növények, virágjuk leegyszerűsödött, a virágtakaró többé-kevésbé forrt, gyakran zöldes lepel, a virágok a növényen csomókban vagy bogernyőkben állnak. Leveleik szórtak. Egyszerű, zöldes, szélbeporzású virágaik nem feltűnőek, gomoly virágzatokba tömörülve, álfüzéreket alkotnak.

Ebbe a családba tartoznak legfontosabb haszonnövényeink, mint például a cukorrépa, a sárgarépa, a mángold és a spenót is. A libatopféléket nemcsak fogyasztják, de takarmányozási, gyógyászati, díszítő és egyéb célokat is szolgálnak. Egyes tagjai védettek, mint pl. a szürke poloskamag, vagy a fényes poloskamag.

Allergia szempontjából az idetartozó gyomnövények miatt van jelentősége a családnak. Általában a disznóparéjfélékkel együtt tartják számon őket, mert körülbelül azonos időben nyíló virágaikból nagyon hasonló allergenitású virágporokat szórnak. Aki az egyikre érzékeny, az nagy valószínűséggel a másikra is.

Tömegesen júliustól-októberig virágoznak, csúcsvirágzási idejük gyakran egybeesik a legveszélyesebb allergén virágporszemű parlagfű virágzásával.