Napjaink egyik legkülönösebb sportja a könnyű búvárkodás (easy diving). Hivatalosan 1995-ben nyilvánították sportággá, de már most ellentétek vannak a követők között. Vannak, akik szigorú szabályok mellett engednék működni a sportot, míg a másik csoport épp ellenkezőleg, minimális fenntartással lennének e sportot űzőkkel szemben.
A felszerelés
Bármely búvárboltban beszerezhető, de akár otthon is megtalálható minden, ami a könnyűbúvár felszereléséhez tartozik. Szükséges egy búvárszemüveg, egy hagyományos légzőpipa (nem oxigénpalack!), egy fürdőruha, nemtől függően nadrág, vagy esetleg bikini. Előreláthatólag e téren lesznek a legnagyobb viták, és emiatt fog szétválni a sport két ágra, ugyanis a very easy diving követői szeretnék elérni, hogy ez a megkötés eltűnjön, és férfiak is versenyezhessenek melltartóban, vagy nők egyszerű monokiniben. Ezen kívül szükséges még egy fürdőkád, vagy egy kisebb medence. Otthoni edzéshez célszerűbb az előző, nemzetközi versenyekhez általában az utóbbit használnak.
Néhány szó a szabályokról
A versenyzők a medence széléről indulnak. A vízbe eredetileg pár kisebb tárgyat, például pénzérméket szórtak. A játék célja, hogy ezekből minél többet hozzon fel a versenyző, meghatározott időn belül. Az időtartam változó, nagy versenyeken egy-két óra között ingadozik. Az idő a játékosok, és a csapatok számától függ, mivel egy csapatban legalább négy embernek kell indulnia, akik körönként váltják egymást, és az összpontszámaik döntik el a helyezéseket. A tárgyak meghatározott méretűek. Egy csapatból az első versenyző kezdi a „szedést”. A játék indulását sípszó jelzi, mire a játékos a vízbe ugrik, és megpróbál minél több tárgyat összeszedni. A következő sípszóra kimászik a medencéből, csak aztán jöhet a második versenyző, és így tovább, míg az utolsó csapattag is kiért a medencéből. Ekkor összeszámolják a megszerzett tárgyakat, és a legtöbb pontot gyűjtő csapat nyert.
Vannak versenyek, amelyek több óráig is eltarthatnak, tehát ehhez a sporthoz is kitűnő kondíció és remek állóképesség szükséges.