„Július 8-ára virradó éjszaka, hajnali 2 óra után néhány perccel, rövid ideig tartó, de változó irányú földrengés riasztotta fel álmukból Kecskemét lakóit. Emberéletet nem követelt, de a város magán- és középületei súlyosan megrongálódtak. A legszembetűnőbb a templomok és a tornyok sérülése volt. A földrengés nagy riadalmat keltett a város határában is. A kisnyíri gabonaföldeken nagy, tátongó földnyílásokat észleltek.”

A fenti idézet az 1911-es újság hasábjain olvasható, amikor Magyarország 2. legnagyobb földrengése rázta meg Kecskemét városát. Erősségét akkoriban a 12 fokos skálán 9-10 fokosra becsülték.

Eötvös Lóránd a torziós ingával végzett kísérletei során az alábbi feljegyzéseket tette akkoriban:
„Ez a város a Duna és a Tisza közti magyar Alföld kissé magasabb részén fekszik, többnyire homokos, dombos talajon. Gyümölcs- és szőlőkertek veszik körül, szórványos tanyák találhatók messzire terjeszkedő területén. Ez a főleg gazdálkodók lakta város, amely külföldön legfeljebb jelentős gyümölcskiviteléről lehet ismert, 1911. július 8-án az egész művelt világ figyelmét magára vonta egy hatalmas földrengéssel, mely Közép-Európa szeizmikus műszereit (így az itt, Hamburgban felállítottat is) mozgásba hozta, a helyszínen azonban valóságos katasztrofális hatást okozott. Kémények és falak omoltak le, vagy széles repedések keletkeztek rajtuk, ereszek, párkányzatok tolódtak el, sírkövek mozdultak el helyükről, az egész városban alig maradt egy ház sértetlenül. Habár a katasztrófa éjjel történt, emberéletben, érdekes módon, nem esett kár. Ez az örvendetes körülmény egyedül a főlökések előtti megrázkódtatásoknak köszönhető…”
„...Jelentős változás mutatkozott több kút vízállásában is, egyesekben csaknem méteres volt az emelkedés. A várostól keletre még egy iszapvulkánhoz hasonló képződmény is keletkezett a homokos talajban, az ott kb. öt méter mélyen levő talajvíz vékony repedéseken feltörve, fenn egy kerek nyílást hozott létre és ebben jelentős tömegű iszapot hozott a felszínre.”