Ha minden igaz és hihetünk a meteorológiai előrejelzéseknek, júniusban ismét jön a pár éve már megszokott hőség Magyarország egész térségére. Természetesen a hőség relatív fogalom, hiszen amibe mi, magyarok már-már belepusztulunk, az enyhe időnek számít például az arab térségben, vagy Indiában. 30-35 fokos átlaghőmérsékletben víz mellett jó leginkább lenni, vagy a zöldben egy árnyas fa alatt pihengetni, de semmiképp sem a nagyvárosokban lévő betondzsungelben dolgozni. De ez legtöbbször nem választás kérdése, hiszen mi magyarok kevésbé megyünk júniusban nyaralni, nálunk a június még inkább munkával telik. Vége az iskolának, a szülőknek el kell dönteni, melyik táborba küldik a gyereket, vagy ki, hogy tud vigyázni rájuk, amíg ők dolgoznak.

Az egyetemisták és főiskolások egyik leginkább nem szeretettebb hónapja ez. A májusban kezdődő nyári vizsgaidőszak aligha szokott júniusra véget érni, pláne, ha az utóvizsga szezonnal is számolunk, aztán meg miért ne számolnánk. Tanulni a leghasznosabban egy szobába bezárva lehet egyedül. Kint csicseregnek a madarak, ezerrel süt a Nap, a kisiskolás gyerekek lent bicikliznek a téren, Te meg „izgalmas” könyvek fölött görnyedsz heteken át, a megszakítás is csak annyi szokott lenni, amikor egy busszal mész a gimis diákokkal, csak ők a strandra mennek, Te meg vizsgázni.

Elméletben tilos a köztereken lévő szökőkutakban fürdeni, vagy akár csak lábat lógatni, a gyakorlatban persze ez is másképp van. Ha például Budapestet nézzük, az egyik leglátogatottabb hely ebből a szempontból is az Erzsébet tér, amelyet gyönyörűen kiépítettek, kiválóan lehet ott piknikezni, pihenni egy kicsit egy pokrócon, vagy akár a fülledt, meleg éjjeleken az egyik leghangulatosabb hely, ahova ki lehet ülni beszélgetni, randizásra is az egyik legalkalmasabb hely. Itt, a város közepén van egy nagyobb medenceszerű vizes rész, ahova előszeretettel lógatják az emberek a lábukat, muszáj hűlni a kánikulában két értekezlet, vagy vizsga között is.