A hónapok elnevezései többnyire egy-egy híres, történelmi, vagy mondai alakról van elnevezve. Amelyik meg nem személyek nevének átalakítását viseli, az is kapcsolódik valamihez, tehát minden egyes hónapnak története van. A római naptárban a július hónap eredetileg a fantáziátlan Quintilis, "Ötödik" nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. De  i.e. 44-ben Marcus Antonius, későbbi római császár hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.

Még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges hajlamoktól. Ilyenkor kúszik a legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, ám ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránk törő heves záporok, esetleg jégesők. Bár az idei júliusra mérsékeltebb meleget jósolnak a meteorológusok, miszerint esős lesz az év hetedik hónapja.

Mindenesetre ez az időszak már végképp a nyár legnagyobb munkájára, a gabona betakarítására összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét is. Szép időt vártak ilyenkor, Szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég, és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét: ha a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak. Ezekre még ma is odafigyelnek a falvakban, de mivel mi, pláne pestiek, csak az Állatkertben látunk gyöngytyúkot, a páváról meg ne is beszéljünk, így marad a reggeli, esti időjárás jelentés.