A keleti nagyvárosokban lassan már nem szokatlan a maszk mögé bújó járókelő. Az ember személytelenné válik, eltakarja azonosíthatóságának legfőbb jellemzőjét, az arcát. Ilyenkor megszűnik annak lenni, aki. Egyedül a maszk mögül kíváncsian szemlélődő, még tiszta szemek látszódnak ki, de lassan azok is eltűnhetnek a gázmaszkok védelmező pajzsa mögött.
Egyformák leszünk. Egyformák leszünk, egybeolvadunk a tömeggel, a színes kavalkád, mely a reggeli órákban elözönli a nagyvárosok utcáit, egyetlen barnás-szürkés masszává válik. Miért? Mert ennek kell történnie. A kényelem, amelyet a fosszilis tüzelőanyagok adnak, túl nagy ahhoz, hogy csak úgy lemondjunk róla, inkább betegeskedünk, ólom- és ózonmérgezéssel fekszünk, de nem váltunk még a saját érdekünkben sem.
Egyre gyakrabban hallunk a híradóban a szmog-riadóról, és bosszankodunk, mert „úgyse’ segít”. Talán rövid távon csak enyhíti a szmog-katasztrófát, de hosszú távon talán segít megváltoztatni a hozzáállásunkat a dolgokhoz, és önmagunkhoz. Talán felismerjük a dolog súlyát, és megszületik az igény, az egészségesebb, ezáltal teljesebb életre.
A szmog a közlekedés, az üzemek, és háztartások kéményét elhagyó szennyeződés okozta füstköd. Két angol szó összeolvadásából született a „smoke”, mint füst és a „fog” ami a köd. Kétféle füstködöt különböztetünk meg. Az egyik a londoni típusú, amely redukáló hatású, és leginkább fagypont közeli hőmérsékleten okoz problémát. Ezt a típust Londonban észlelték először, 1952-ben. A másik típus a Los Angeles-i oxidáló típusú, amely 25-35°C környékén jelenik meg, amikor az UV sugárzás fotokémiai folyamatokat indít el a levegőben található vegyi anyagok között.
A szmog összetétele változó, függ az adott nap közlekedési forgalmától, a napi UV sugárzás erősségétől, a szél járásától, az aktuális mezőgazdasági munkáktól, a közeli vagy a szelek révén a távolabb fekvő üzemek gyárak kibocsátásától, esetleg a helyi lakosok fűtési szokásaitól. Ennek megfelelően a leggyakoribb szennyező anyagok a szén- és kéndioxid, a szerves és szervetlen részecskék, a porszemek, a rendkívül mérgező ózon, ólom, karcinogén porok, gázok, részecskék, szabad gyökök, és a biológiai eredetű légszennyező anyagok.
A paletta tehát széles, és a betegségek sora is, amit ezek okoznak. Nedves levegőben a nitrogén-dioxid reakcióba lép a vízgőzzel, maró hatású savat, ún. salétromsavat képez. Ez a reakció a savas esők problémájához tartozik.
A nitrogén-dioxid egy irritáló hatású gáz. Rendkívül magas koncentrációi esetén a légutak összeszűkülnek mind az asztmás, mind a nem asztmás egyéneknél. A nitrogén-oxidok magas koncentrációja hozzájárul a szív és a tüdő betegségeihez, továbbá csökkenti a szervezet ellenálló képességét a légúti megbetegedésekkel szemben.
Állatkísérletek alapján a nitrogén-oxidok magas koncentrációja meggyorsíthatja a rákos megbetegedések lefolyását.
A szénmonoxid erősebb kapcsolatot létesít a vér vörösvérsejtjeivel, mint az oxigén. Olyannyira jól kapcsolódik, hogy nem tudja leadni, mint az oxigént, vagy a széndioxidot, ezért a vérsejtek addig hordozzák magukkal, amíg maguk is el nem pusztulnak. E folyamat miatt halálos a szénmonoxid mérgezés, hiszen a vér nem képes ellátni a gázcsere-folyamatokban a feladatát.
Az ólmot sem képes kiválasztani a szervezet, így halmozódik a szervezetben, és akár tovább is örökíthetjük gyermekeinknek is, nagyobb koncentráció esetén. Az ólommérgezés tünetei lehetnek a szellemi visszamaradottság, a hulló haj és fogak, valamint a szürkés foltok a bőrön.
Nem csak saját magunk, de gyermekeink és unokáink miatt is fontos, hogy csökkentsük a levegő szennyezettségét, különben az egészségünk mellett gazdag kultúránk is kárát láthatja.
Budapest utcáin már feketére festette a füst a több száz éves házakat, és forint milliókat kell költeni helyre állításukra. Talán még nincs késő, hogy magunkat megmentsük tőle!