Az éghajlati adatsorok többnyire átlagértékeket tartalmaznak, az átlagértékek mögött azonban különböző hőmérséklet- és csapadékjárású évek, évtizedek egyedi időjárási adatai rejtőznek.
Budán 1780-ban állították fel, mégpedig egy európai hálózat részeként, az első magyarországi meteorológiai állomást. Hazánkban tehát több mint 200 éve folynak rendszeres légkörtani mérések. A feljegyzések között tallózva rábukkanhatunk Magyarország hőmérsékleti és csapadékviszonyainak néhány szélsőséges adatára is.
Magyarország januári középhőmérséklete -1 és -4 °C között mozog. előfordultak azonban már hazánkban -9 és -11 °C-os, de +5 és +6 °C-os középhőmérsékletű januárok is. Az előbbi érték a Botteni-öböl északi partvidékére jellemző, az utóbbi a horvát Adria-part átlagos januári középhőmérsékletének felel meg. A legnagyobb téli lehűlés átlagértéke -16 és -19 °C. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet hazánkban 1940. február 17-én mérték, amikor a hőmérő a Miskolc melletti Görömböly-Tapolcán -35,0 °C-ot mutatott.
A nyár - még szélsőségeiben is - jóval kiegyenlítettebb képet mutat. Magyarországon a júliusi középhőmérséklet +19 és +22 °C között mozog. A leghűvösebb július középhőmérséklete sem süllyedt azonban +17 °C alá (a Balti-tenger német-lengyel partvidékének júliusi átlaga), és a legforróbbé sem volt +26 °C-nál magasabb (Dél-Olaszország nyári középhőmérséklete). Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet Magyarországon 1950. július 5-én Pécsett mérték: +41,3 °C-ot. Vagyis hazánkban a hőmérséklet abszolút ingása 76,3 °C.
A csapadékátlagok mögött is igen szeszélyes adatok húzódnak meg. A legszárazabb években az Alföld belső területein mindössze 300 mm-nyi csapadék hullik. Ez a Kelet-európai-síkvidék délkeleti része, a Volga alsó szakasza évi átlagos csapadékmennyiségének felel meg. A legnedvesebb esztendőkben viszont középhegységeinket akár 1400 mm csapadék is öntözheti. Ez viszont Írország nyugati partvidéke évi átlagos csapadékmennyiségével egyenlő.
Rendkívül szeszélyes a csapadék időbeli eloszlása is. 1897-ben Gyulán például 52 napon át egy csepp eső sem hullott, ellenkező végletként viszont 1958 júniusában Dobogókőn 444 mm-nyi havi csapadékot észleltek! A Magyarországon 24 óra alatt eddig mért legnagyobb mennyiségű csapadék 1953. június 9-én a Vértesben fekvő Dad községet öntözte: 260 mm. Vagyis egyetlen nap leforgása alatt majdnem annyi, mint az Alföld közepén a legszárazabb években egy teljes esztendő alatt.
Földrengések előrejelzésének problémája
2009. április 6-án, hétfőn kora hajnalban (3 óra 32 perckor) Rómától mintegy 90 km-re északkeletre pusztító földrengést észleltek az Apenninek hegyláncai között fekvő L’Auquila város és a környező település lakói. Több mint 10 ezer ház azonnal összeomlott, néhány kisebb település teljesen romhalmazzá vált. Több tízezer a sebesültek száma és eddig már közel 300 halottat találtak a romok alatt.
A szeizmológiai világhálózat és az európai hálózat egybehangzó kiértékelése szerint a földrengés 6.3-as magnitúdójú volt és a felszín alatt 6-8 km mélységben bekövetkezett törés (normál vetődés) hozta létre. Bár a 6.3-as magnitúdó nem kivételesen nagy mértékű energia felszabadulást jelent, a kis mélység miatt, a nem földrengés biztosra épített öreg házakat és középkori műemlék épületeket a rengéshullámok könnyen lerombolhatták.
Földrengések előrejelzésének problémája
Az L’Aquila térségben kipattant földrengés különösen érdekes abból a szempontból is, hogy a hírek szerint egy olasz szakértő azt előre jelezte és ennek a meggyőződésének hangot is adott. Tény, hogy Gioacchino Giuliani, az olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet technikusa, már az év elején interneten keresztül hírt adott egy a térségben várható földrengésről, sőt március elején hangosbeszélővel felszerelt gépkocsik mozogtak a környéken és figyelmeztették a lakosságot a várható tragédiára. Tény az is, hogy pánikkeltésre hivatkozva a hatóságok ezeket az akciókat leállították és a szakemberek a lakosságot azzal nyugtatták, hogy az észlelt kisebb rengések „…teljesen normálisak egy szeizmikusan aktív térségben.”
A szakemberek egyúttal hangsúlyozták, hogy a tudomány mai állása szerint „…semmilyen módon nem lehet előre megjósolni egy földrengést.” A szakemberek megállapítása helyes volt, hiszen két-három véletlenszerű összeesés ellenére, minden korábbi tudományos alapon álló előrejelzés hibásnak bizonyult.
Előre megmondani, hogy pontosan hol és mikor, valamint mekkora földrengés keletkezik - ma még lehetetlen.
Egyes szakemberek szerint a helyzet a jövőben sem fog érdemben javulni, mert a feladat hasonlatos ahhoz, mintha azt akarnánk biztosan tudni, hogy mik lesznek a jövő héten kihúzandó lottószámok. A kritikus területeken (azaz a lemezhatárokon) véletlenszerűen bekövetkező földrengés események koncepciója mellett, azonban létezik egy másik szakmai koncepció is. Ez utóbbi szerint a kőzetlemezekben felhalmozódó feszültségek geofizikai mérésekkel nyomon követhetők és azok kritikus szintre való emelkedése észlelhető. Ilyen geofizikai mérésekre több lehetőség is kínálkozik. Például egy eltörni „szándékozó” kőzettartomány először kisebb recsegéseket (előrengéseket) produkál. Ezekhez a recsegésekhez és kisebb törésekhez a kőzetekben radioaktív bomlással keletkező radon gáz felszabadulás is kapcsolódik. Valószínű az is, hogy egy kőzettartomány alakváltozása elektromágneses jeleket is sugároz, amelyeket a földön, vagy mesterséges holdon elhelyezett speciális berendezések észlelni tudnak. És még számos más megfigyelési lehetőség is adódhat, beleértve bizonyos állatok rendellenes viselkedését is földrengés előtt néhány perccel, akár órával. A kutatások folyamatban vannak, de a megoldás még távolinak tűnik.