A nyári, júniusi napfordulókat követő, illetve azt megelőző hetekben az éjszakai égbolt fényessége sokak figyelmét felkeltheti, akik a magasabb szélességi fokoknál élnek. Ebben az időszakban a napfelkelték igen korai, a napnyugták pedig igen késői órákra esnek, azonban ez idő alatt még éjszaka sem teljes a sötétség; ezeket a világos estéket nevezzük fehér éjszakáknak.

Egyes helyeken, mint például az oroszországi Szentpétervárott a fehér éjszakák egyet jelentenek az ünnepléssel. A fehér éjszaka az Oroszországban fekvő Szentpétervár egyik turisztikai vonzerejévé vált, a fogalom szinte összeforrt a város nevével.

Ezen a területen, a 60. északi szélességi fok magasságában a Nap csak este tíz óra után nyugszik le, és ennek okán az alkony is sokkal tovább tart. A Fehér éjszakák fesztiválja híres igazán látványos tűzijátékairól és az iskolaév végét ünneplő, hatalmas rendezvényekről.

Oroszország mellett Finnországban is nagy sikerrel tartják meg évről évre a lassan hazánkba is betörő „Midnight Sun”, azaz „Fehér Éjszaka” bulikat. Az ország északi részén 73 napon keresztül egyfolytában süt a nap, vagyis egy "nap" hosszú hónapokig tart. A finnek a természetnek ezt a csodáját hívják Fehér Éjszakáknak, és ezt az igen hosszúra nyúló napot használják ki arra, hogy megünnepeljék országok különleges természeti csodáját.

A Fehér Éjszakák a finn kultúrának olyan fontos részét képezi, hogy nemcsak a Finlandia vodka palackján emlékeznek meg róla, de szerte az országban mindenütt megünneplik az emberek. Finnországban rengeteg kisebb-nagyobb tó található, melyeknél az emberek összegyűlnek, máglyát gyújtanak, és kis tutajokon elúsztatják őket. A hagyomány szerint ugyanis így lehet elűzni a rossz szellemeket. Ilyenkor tulajdonképpen az életet, Finnországot és a természetet ünnepelik. A legnagyobb nemzetközi Fehér Éjszakák fesztivált a Finlandia rendezi meg évről-évre Lappföldön, nagy turistacsapatokat mozgatva meg általa.

Ez a természeti látványosság Földünk északi és déli féltekén is egyaránt megfigyelhető a 60. szélességi fok felett élők számára. Gyakorlatilag éjszakai alkonynak is nevezhető. Az északi vidékeken a nyári napforduló körüli hetekben a Nap sehol sem süllyed 6°-nál mélyebben a látóhatár alá, és éppen ezért a nappali világosság nem oszlik el egészen. A Föld déli féltekén, az Antarktisz táján, december 22-e körül fehérlenek fel az esték ily’ módon.