Eperfa

Az eperfa az eperfafélék családjába tartozó, trópusi éghajlatú területeken jellemző, illetve Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi területein őshonos növénynemzetség, amelynek két lédús termésű, Magyarországon is gyakori alfaja, a fehér eperfa és Kínából a fekete eperfa is ismert Európa szerte.
Régebben mindkettő az egész országban, minden parasztházban megtalálható volt, manapság azonban - különösen városi környezetben, hulló termése miatt - kevésbé népszerű. Talajokban nem válogatós, lombhullató fa, elsősorban díszítőértéke miatt ültetik. A téli hideget jól bírja, de nem kedveli a fagyos, nedves talajokat.
Fája igen kemény, alig szegezhető. Sárga színe miatt hordók készítésére - főleg pálinkához - szívesen alkalmazták. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, termését pedig epernek, vagy faepernek hívják.
Gyümölcsei valójában áltermések, vagyis nem a magházból, hanem a kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakaró-levelekből alakulnak ki. Termései rövid kocsányon fehér, halványpiros, vagy sötétbordó, esetleg fekete színűek, kellemesen édesek és körülbelül egy hónapon át folyamatosan érnek.
Nyersen fogyasztható, bár a leszedett termést néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható. Ízletes gyümölcslevek, mártások, lekvárok és szörpök készíthetők belőle. A fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.


Pollenriadó

Az ötvenes években ipari célú hasznosítása miatt az Alföldön sokfelé ültették, ezt tükrözi még napjainkban is pollenszemeinek országos eloszlása. Ezen kívül Győrött és Miskolcon is jelentősebb mennyiségben rögzítették a csapdák. Mivel várostűrő, gyengén allergizál, szezonja rövid, gyorsan elvirágzik, így fehér termésű faja alkalmas lehet allergén díszfák felváltására.

Virágzása: április – június