A bálványfa, vagy mirigyes bálványfa a bálványfafélék családjába tartozó lombhullató növényfaj. Sokan ecetfáként ismerik.
Fásszárú, 20-25 méter magasra megnövő faj, Kínában és Koreában őshonos. Világméretű elterjedése a 18. század közepén kezdődött. Először díszfaként, a platánfa pótlására ültették. A szennyezett városok levegőjét is jól bírja ezért elterjedt a fasorokban.
Csírázásához melegre és nedvességre van szüksége, ami nálunk a május végén, június elején biztosított számára. A talajfelszín közelében ágaznak el a gyökerei, néhányan megvastagodnak, és raktározó szerepet töltenek be. Ha a föld feletti részek károsodnak, a gyökereken rügyek jelennek meg, így rövid időn belül sűrű sarjtelepek alakulhatnak ki. A bálványfa 30-150 évig is elélhet. Lombfakadása áprilisban történik, először vörösesbarnán, majd idővel bezöldül. Dús bugavirágzattal rendelkezik, ami júniusban fejlődik ki. Ivartalan szaporodása a gyökereken megjelenő rügyekkel történik.
Magyarországon a sík- és dombvidékeken a legelterjedtebb. Az árnyékot nehezen tűri, és az alacsony évi középhőmérsékletet is, ezért hiányzik például Zalából és a magasabb régiókból. Elvadult példányai bejutottak a városi környezetbe. Gyakran előfordul a házfalak közötti résekben, régi falakon, építési törmelék között, vasúti töltések oldalán.
Erős, egyenes törzsén szabálytalan, boltozatos koronát növeszt. Felfelé növő, egyenes ágai lazán ágaznak el. Gallyainak jellegzetes narancsszínű, szivacsos bele van, ezért könnyen törik, amiről télen is fel lehet ismerni. Kérge szürke és sima, hosszanti irányban fehér csíkokkal. A zöldes, vöröses hajtások igen erősek, vastagok, nagy, tompán háromszögletű levélripacsokkal. A hajtások egy év alatt elérhetik akár a 3 métert is. Rügyei apróak, hosszúkás-tojásdadok, vöröses színűek. Szórt állású, változó méretű (40-60 cm, legfeljebb 1 méter) levelei 11-41 levélkéből állnak, páratlanul, szárnyasan összetettek. A levélkéi hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, ép szélűek. Színükön fényes sötétzöldek, fonákjukon világosabbak, kopaszok. A levelek csúcsain, kellemetlen szagú, illóolajat termelő mirigyszőrök nőnek, amik a kártevőkkel szemben védenek. Virágai hímnősek, vagy porzósak és külön példányokon fejlődnek, ezért felemás kétlakinak hívjuk őket. Minden virágon 5-5 sárgásfehér szirom és csészelevele van. A hímivarú fákon 3-4-szeres mennyiségű virág fejlődik, virágzáskor kellemetlen szagú illatanyagokat bocsátanak ki, hogy a rovarok érdeklődését felkeltsék.
Termése fürtös, lecsüngő, melyben öt, vagy hat termés fejlődik.
Levelei alkoholos kivonata, rügyei diasztáztartalma, gyökerének gyomirtó hatású kivonata miatt másnövények nehezen élnek meg mellette.
Fája könnyű, puha, földben könnyen korhadó. Fűtőértéke csekély, így az iparban nem dolgozzák fel. Nagyfokú várostűrése az egyedüli előnye, de könnyen kivadul, és megjelenik a legkietlenebb városi területeken is nagy gazdasági károkat okozva. A természetszerű vegetációt toxinjaival, valamint árnyékolással zavarja. Az elvadult bálványfa élőhelyének a legfontosabb jellemzője a zavart környezet volt. A mechanikai irtást a kisebb területeken lehet csak elvégezni. Ha a bálványfa gyökérzetét nem távolítjuk el teljesen, újra sarjadhat. Ezen tulajdonsága miatt az egyik legnehezebben irtható inváziós faj.
Pollenszórása júniusra tehető, de nincs erős allergén anyaga.