A kiszámíthatatlan, de mégis körforgásba torkolló természetet mindig tisztelet és találgatás övezte. A legtöbb rejtélyt istenek, szellemek és egyéb természetfölötti lények tevékenységével magyaráztak, melyeket általában emberi tulajdonságokkal ruháztak fel. Félelem övezte a titokzatos lényeket, melyek csak a kiválasztottaknak jelentek meg teljes valójukban. Papok és sámánok közvetítésével igyekeztek áldozatokkal, imákkal, varázslatokkal megnyerni őket a maguk ügyének. A több termés, a biztonságos utazás, vagy éppen a háborúk szerencsés kimeneteléhez kérték a láthatatlan erők segítségét.
Az életet adó napisten:
Minden kultúrában megjelenik az életadó fényforrás, alakja. A mai világban a legnagyobb ismertségre talán az egyiptomi főisten Amon Ré tett szert. Papságának nagy befolyása volt az államügyekre, sokszor még a napisten fiának tekintett fáraónál is nagyobb hatalma volt. A teremtés történte őt jelöli meg a teremtőnek, az ősóceánban született és önmagát hozta létre. Megteremtette az első isten párt, felügyeli a gonoszt, védi a halottakat a túlvilághoz vezető útjukon. De a legfőbb és leglátványosabb tevékenysége az égi utazása, melyet keleten kezd, mint a felkelő nap, aranyszekerén végig vágtáz a kék égen, és mint a lenyugvó nap tűnik el nyugaton, hogy utána az alvilágban küzdjön meg a sötétséggel.
A perzsa mitológiában a felkelő nap istene Mithra (a hellén világban Mithrász), a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza. Alakja hasonlít a keresztény Jézuséhoz, egy szűztől született. Nagymesternek tartották, ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit. Megváltóként tisztelték. A rómaiak is átvették és hivatalos isteneik közé sorolták, kultusza az egész birodalomban elterjedt, szentéjei Európa-szerte maradtak fenn, hazánkban Fertőrákoson a Fertő-tó mellett találtak ilyen építményt.
Héliosz napisten kisebb jelentőséggel bírt a görögöknél, mint a többi kultúrában, mert pogány szokásnak vélték az égi testek bálványozását, de néhány görög szigeten mégis kultizálták. A legenda szerint Héliosz arany kocsiján szeli át az eget, hasonlóan Amon-Réhez, melyet tüzet hányó paripák húztak, és uralta az élők és a holtak világát is. Mikor lebukik nyugaton és átlép az alvilágra húga, Szeléné, a hold követi őt az égbolton.
A legfélelmetesebb napkultusz az aztékoké, az ő napistenüket Uitzilopochtli-nak nevezik.
Ő teremtette testvérével a világot, a földet, melyet a földistennő széttépett testéből hoztak létre. Vigasztalásul az istennő megkapta az embereket és az emberek táplálásának jogát, a termények az ő testéből nőttek ki emberáldozatok ellenében. A Napisten tiszteletére épültek a piramisok és az azok tetején lévő templomok, ahol véres áldozati rituálékat hajtottak végre a saját lakosaik, vagy az ellenséges népektől begyűjtött hadifoglyok kiválasztottjain.