A mi világunk testvérbolygójának fénye, Naprendszerünk egyik Föld-típusú bolygója, akit Galilei a 17. században szemlélt, majd 1790-ben Johann Schröter vált rabjává. Ragyogását hajósok, csillagászok és örök álmodozók csodálták már. Az ókorban istennőnek hitték, akié a szerelem és a szépség adománya, és övé minden héten a péntek napja is. Minden éjjel letekint ránk, mi pedig megcsodálhatjuk őt.

A Vénusz a második bolygó a Naptól, megelőzve a Földet, a Marsot, a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót. Javarészt kőzetekből és fémekből épül fel, felszíne szilárd, ezért kőzetbolygónak is nevezik. Tömege, összetétele és mérete a Földéhez hasonló, azonban nem valósul meg rajta a szén körforgása, amely biztosítaná, hogy a felszabadult szén visszakerüljön a sziklákba és más felszíni képződményekbe, így a szerves élet hiánya miatt az ezt elnyelő biomassza sem jöhet létre. Felszínén olyan hőség uralkodik, hogy az egyes feltételezések szerint a valaha létezett, a földihez hasonló óceánok már régen elpárologtak. A helyén csak sivatagszerű síkságok és szikladarabok maradtak. A leginkább elfogadott elmélet szerint az elpárolgott víz kivált, és a bolygó mágneses terének hiányát kihasználva a napszél szétszórta az űrben.

A felszínt csak az utóbbi 22 évben a Magellán projekt keretében térképeztek fel. Kiterjedt vulkanizmus nyomait mutatja, és a légkörben megtalálható kén több szakértő véleménye szerint napjainkban is aktív vulkanikus folyamatokra utal. A kevés becsapódási kráter arra enged következtetni, hogy a felszín fiatal, körülbelül félmilliárd éves lehet. A bolygó kérge túl kemény ahhoz, hogy lemeztektonikára utaló jelek alakulhassanak ki rajta. Egyes feltételezések szerint e helyett úgy adja le a belső hőjét, hogy időközönként átrendezi a felszínét.

A Vénusz, vagy miként azt sokan ismerik, az esthajnalcsillag sok UFO észleléshez adott alapot. Mint a legfényesebb pontszerű objektumot az égen, gyakorta azonosítatlan repülő tárgynak vélik.

A Vénusz Nap körüli keringésének minden 584. napján utoléri a Földet, ezért vagy az esti égbolton, vagy a reggeli égbolton láthatóvá válik. Legnagyobb fényességénél szinte lehetetlen nem megtalálni. Napnyugta után még sokáig megfigyelhető.

A Vénusz a Nap körüli keringése miatt hasonló fázisokat mutat, mint Holdunk. Pályája a Föld pályájához képest néhány fokkal eltér, ezért általában nem halad át a Nap korongja előtt.
Mégis sor kerül 120 évenként egy páros Vénusz-átvonulásra. A legutóbbi átvonulás 2004. június 8-án volt, a következő 2012-ben lesz, amikor ha eddig nem tettük meg, mi is megcsodálhatjuk esthajnalcsillagunk kirívóan egyedi szépségét.