Magyarország a csodák országa. Nálunk egyedülálló módon izzik fel minden évben egyszer Tisza-folyónk felszíne, hogy gyönyörű látványvilágot elénk varázsolva láthassuk, hogy milyen élettel képes lobogni azon állatok tettvágya, akiknek csupán egyetlen napjuk van az életre. A világon egyedülálló természeti jelenség az, ami a mi kis országunkban minden évben újra és újra, szemkápráztatóan tárul elénk.

A tiszavirágzást egyetlen rövidéletű kérészfajnak köszönhetjük, amelyre már Arisztotelész is felfigyelt. Találékonyan ephemeronnak, avagy „egynapinak” nevezte el őket. Ez a faj az 1800-as évek végéig egész Európában elterjedt volt, majd az 1900-as évek olyan változást hoztak magukkal, hogy 30-as évekre el is tűnt Nyugat-Európából, Kelet-Európában pedig kezdetben csak a számuk csökkent, mostanra már alig megtalálhatóak. Nagy tömegben már csak a magyar Tiszánál figyelhetjük meg, holott Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított. Hirtelen kihalásához nemcsak a klímaváltozás járult hozzá, hanem elsősorban az olyan emberi tevékenységek okozták egyedszámának drasztikus lecsökkenését, mint a folyópartok műanyagos védelme, folyószabályozások, meder-átalakítások és a folyók szennyezése.

A kérészfaj, ami virágzáskor felhőbe borítja a Tisza víztükrét a legnagyobb európai kérész. 2,5-3,8 cm-es, a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Egy nőstény általában 7-8 000 db petét rak a víz felszínére, melyek a fenékre süllyednek, majd ott kezdik meg lárvaéletüket. A lárvák az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20 alkalommal vedlenek, növekedésüket leginkább a hőmérséklet befolyásolja. Lárvaéletük befejeződése váltja ki a rajzást, melynek leginkább a meleg, szélcsendes idő kedvez.

Rajzásuk több szakaszra osztható:
Az előrajzás alkalmával még „csupán” százával repülnek fel a kifejlett hímek, majd valamivel később a nőstények, akik további életük során soha többé nem táplálkoznak.
A leglátványosabb a főrajzás, amikor akár milliónyian is szállnak a víz felett.
Az utórajzáskor már csupán néhány tucatnyi állatot lehet megtalálni.

Míg a rajzás számunkra nem több, mint egy igen ritka és csodálatos látványosság, a kérészeknek pedig élet-halál harc, addig az egész természet számára fontos ökológiai hatása is van. Számos madár-, hal- és békafajtának is fontos táplálékául szolgálnak, letett lárvájuk, amely igyekszik befúrni magát az aljzatba, sok más élőlénynek is élőhelyet teremt tevékenységével.