Időnként cikkek számolnak be egy váratlan, a Földet is elérő napvihar okozta károkról. Ez történt 2006-ban is, mikor műholdak mentek tönkre és kommunikációs rendszereket károsított meg a napból érkező vihar. A kitörés egyenesen a Föld felé lövellt, elérve az európai űrügynökség több expedícióját.

Amint a naprészecskék a Föld mágneses pajzsának ütköznek, a vezeték nélküli hírközlésben (ide értve a nagytávolságú műholdas kommunikációt éppúgy, mint a mobiltelefon-kommunikációt), vagy éppen a rádiónavigációban (beleértve a földi telepítésű hosszúhullámú rendszereket éppúgy, mint a GPS műholdas helymeghatározást) elképzelhetők időnkénti fennakadások, a szolgáltatás minőségének romlása. Az ilyen jellegű események általában csak a szolgáltatások minőségének romlását eredményezik, azok teljes mértékű kiesését csak nagyon ritkán.

Már Galileo Galilei felfedezte, hogy a Nap nem makulátlan, hanem foltok pettyezik. Az 1600-as évek eleje óta eltelt időben pedig fény derült arra is, hogy központi csillagunkon periódikusan foltok jelennek meg, majd tűnnek el, miközben a sugarait rezzenetlen nyugalommal ontó gázgömbön hatalmas napkitörések tapasztalhatók. Más tudósok rájöttek, hogy a foltok összefüggésben vannak a Nap mágneses aktivitásával és a napkitörésekkel, és ezek intenzitásában szabályos ciklus figyelhető meg. A ciklus tizenegy évenként jut a csúcsára, legutóbb 2000-ben láthattuk a legtöbb foltot a Napon.

Az ciklus csúcspontjától való távolodás azonban nem azt jelenti, hogy megmenekülnénk a napviharoktól. Az ABC portálján egy amerikai tudósok által készített tanulmány olvasható egy 3 év múlva esedékes, apokalipszis-szintű napvihar okozta károkról.
A nagy veszélyt rejtő napviharok a jövőben akár több milliárd, sőt ezermilliárd dolláros károkat is okozhatnak. Átmenetileg működésképtelenné válhat az elektromos hálózat, még a vízellátással is lehetnek gondjaink. Szerencsére azonban az amerikai tudósok által csak űr-Katrinának nevezett katasztrófára igen kicsi az esély.