Egyes kutatások bizonyították, hogy a túlzottan csapadékos területen élő gyerekeknél – az esővel, hóval összefüggő környezeti és szociális hatások miatt - nagyobb az autizmus kialakulásának kockázata –.
A kutatók a címben szereplő megállapításhoz azonban azt is rögtön hozzáteszik, hogy a betegség tulajdonképpen nem a hóval vagy az esővel áll összefüggésben, hanem inkább azzal, hogy a csapadékos területeken élőknek sokkal több időt kell lakáson belül tölteniük. Michael Waldman, a kutatás vezetője szerint, a háztartási tisztítószerek egészségünkre gyakorolt hatásai, a túlzott TV-nézés, valamint a napfény hiányában fellépő D-vitaminhiány mind a betegség okozói lehetnek.

Az elmúlt 30 év során az autizmus előfordulási aránya nagymértékben növekedett. Míg korábban minden 2500 gyermekből csak 1 betegedett meg, mára ez az arány minden 150-ből 1-re módosult. Noha sokan úgy vélik, hogy ehhez az arányszámváltozáshoz hozzájárult a betegség definíciójának kiszélesítése is, kétségtelen, hogy kialakulása nemcsak genetikai, hanem környezeti tényezőktől is függ.

Az autizmushoz kapcsolódó rendellenességek körébe nemcsak maga az autizmus tartozik, hanem az olyan rendellenes viselkedési zavarok is, melyek jellemzői a nyelvi és kommunikációs nehézségek, valamint az olyan szokatlan szociális zavarok, mint például az emberekkel való érintkezés során jelentkező diszkomfort érzet.
Két évvel ezelőtt Waldman és társai már kutatták a televízió-nézés autizmusra gyakorolt hatásait. Ezt továbbvizsgálva kutatták a csapadékos területeken jelentkező autista megbetegedések arányát. Azt tapasztalták, hogy azokon a területeken, ahol viszonylag nagymennyiségű csapadék esik, ott az autizmus kétszer olyan gyakori, mint máshol. Ráadásul a betegség sok esetben már 18 hónapos kortól diagnosztizálható.
Természetesen a kutatás eredménye még nem ok arra, hogy szárazabb területekre költözzünk, vagy ne kapcsoljuk be a televíziót. További vizsgálatok szükségesek még az összefüggés pontosításához, illetve a környezeti hatásoknak konkrét megismeréséhez.