A Tisza (németül Theiß, szlovákul és románul Tisa) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarországon, Románián, Szlovákián, Ukrajnán, valamint Szerbia területén. Határvonalat képez Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén a Dunába ömlik. A Tisza torkolata Szerbiában van, Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ez alapján már akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.
A Tisza hossza 962 km, vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km2, átlagos vízhozama Szegednél 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is. Vízállása erősen ingadozó.
A Tisza a Dunához hasonlóan két folyóból ered. A két testvér, a Fekete- és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. Tényleges forrásának azonban csupán a Fekete-Tiszát tekintik, és innen is mérik a folyó hosszát. A Fehér-Tisza saját forrásától, Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.
A XIX. század közepén indultak meg azok a nagyarányú vízrendezések, amelyek eredményei a mai napig meghatározója a Tisza-völgy vízföldrajzi képének. Az átalakítások célja elsősorban az volt, hogy felépítsék az árvízvédelmi töltéseket, kanyarulatokat vágjanak át az árhullám minél gyorsabb levezetése érdekében.
A munkálatok gróf Széchenyi István vezetése alatt zajlottak. Több szakember volt azon a véleményen, hogy nem a közvetlen problémát kellene megakadályozni, hogy a folyó kiöntsön, hanem csupán korlátozni kellene azt. Ezzel a véleményükkel az árvizek szétterítésén alapuló szabályozási rendszer kialakítását szorgalmazták.
1846-ban a Tisza-völgyi Társulat megalakulása jelezte a nagyszabású tájátalakító munka megindítását. 1846 augusztusában történt az első átvágás, Tiszadob területén. Minden további folyószabályozás egy-egy, nagyobb méreteket öltő árvízhez kötődik.
A Tisza szabályozása mellett a mellékfolyók korlátozása is megindult. A hajózható hossz mára 780 km lett. Ehhez szükséges volt a magyar országgyűlés 1884-es szavazása, amellyel elfogadta a Tisza szabályozásáról összefoglalt teendőket, majd az 1894-es parlament elfogadása a korrekciós munkáknak, ami további tíz éves tervet írtak elő. Ezt egy húszéves terv követte.
Mindezeknek eredményeként láthatjuk a mai Tiszát, 780 km-es hosszával, Szegeden a szabályozást tervező Vásárhelyi Pál szobrával, amely az ország első mérnökről készített szobor volt akkoriban.