A szörf szó angol eredetije a surf, ami bukóhullámot jelent. Eleinte a Hawaii-szigetek partjainál, majd más tengerpartokon is megfigyelték, hogy a víz mozgásának iránya és erőssége, valamint a tengerfenék tagoltsága sajátos, tarajos bukóhullámokat gerjeszt, melyeknek a part irányába igen nagy a tolóereje. Ezt a tolóerőt kihasználva némi technikai tudás birtokában egy szörfdeszka segítségével a hullámokat meg lehet lovagolni, látványos manővereket (például "szörfözés a csőben") végezni. Mindezt a "surfing" művelői vitorla nélkül, csak a víz felhajtó- és tolóerejére támaszkodva végzik.

A szörfözéshez nagyon jó egyensúlyérzékre van szükség, hiszen komoly feladat egy kb. 60 cm szélességű deszkán úgy megállni, hogy a különböző méretű hullámok leküzdésekor ne kerüljünk a vízbe.

A vízi közlekedés szabályait ugyanúgy, mint a közúti szabályokat, paragrafusokba foglalták. Az itt leírtak azonban csak azokat a legfontosabb szabályokat tartalmazzák, amelyek ismerete a sportág űzése közben fontos és hasznos lehet számunkra. Érdemes leszögezni, hogy a szörfös felelősséget vállal nemcsak saját maga, hanem mások épségért is.

A vízi közlekedés szabályait köteles betartani, valamint veszélybe, bajba jutott társain köteles segíteni. Bizonyos esetekben, kizárólag vészhelyzetek elkerülésére (pl. ütközés) azonban el lehet térni a szabályokban leírtaktól. A vízen ugyanúgy, mint a szárazföldön udvariassággal sokkal többre megyünk, mint erőszakkal. A fürdőzők között tilos szörfözni, de vannak esetek, hogy másképp nem lehet vízre szállni, ilyenkor a lehető leggyorsabban kell elhagyni a strandolásra kijelölt helyet.

A szörfdeszkák mérete változó. Hosszúsága 210-300 cm-ig, míg szélessége 50-től akár 90 cm-ig terjedhet, súlya pedig a méretével arányosan növekszik.

A szörfözést nyugodtan nevezhetjük a gazdag emberek sportjának, ugyanis egy szörfdeszka 200 ezer forint alatt sajnos nem kapható.