A nyári melegben teljesen természetes, hogy szinte minden ember a vízpartra vágyik, a hőségben strandolási lehetőséget keres. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a nyári szabadidő eltöltésének veszélyeiről sem. Ezek közé tartozik a nagyon kellemetlen és igen gyakori lábgombásodás és sokszor az ennek nyomán kialakuló körömgombásodás is.
Mivel a kellemetlen gombák kedvelik a zárt, levegőtlen, nedves felületeket, előszeretettel bújnak meg bőrredőkben, vagy a lábujjak között. Megtelepedésüket követően gyorsan szaporodnak, terjednek. A bajt tetézi, hogy nemcsak fertőződhetünk, de fertőzhetünk is - újra meg újra. Nemcsak a vízpart vagy az uszodai zuhanyozó jelenthet veszélyforrást, hanem a nagyon zárt, nem szellőző cipő is hajlamosító tényezővé válhat, az évszaktól függetlenül. A hát bőrfelületén is jelentkezhet gombásodás egész egyszerűen attól, hogy nejlon-, nem szellőző trikót húzunk magunkra. Erre a bőrgombásodásra jellemző, hogy a háton fehér foltok láthatók napfény hatására, amelyek az időben végzett kezelés után eltűnnek. Ezzel szemben az elhanyagolt - panaszt nem okozó - fertőzés maradandó fehér foltokat eredményezhet. Ezt a formáját a nem megfelelően takarított szoláriumban is elkaphatjuk.Forduljunk bőrgyógyászhoz, aki ecsetes kezelő szérumot fog adni. Ám az tudni kell, hogy elég hosszas a végleges eltüntetése.
Gyakorisága és okozói:
A körömgombásodás, kéz- vagy a lábujj körmének gombák okozta fertőzése. A körömgomba világszerte elterjedt probléma, akár népbetegségnek is tekinthető. A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmök ilyen betegsége. Kialakulása elsősorban külső tényezőktől - éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől- függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat, de egyes betegségekhez - például cukorbetegséghez - társulva a 20-30 százalékot is elérheti. Érdemes tudni, hogy a fertőzés idősebb korban sokkal gyakoribb. A bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg. Amellett, hogy esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Járási, lábbeli viselési problémákhoz, orbánc és más betegségek kialakulásához vezethet.
Intő jelek
A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos - esetenként fehéres vagy zöldesbarna - elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek össze, és végül leválhat a körömágyról. Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, a körömre gyakorolt nyomás már fájdalmat okozhat. Egyetlen körömtől kiindulva a fertőzés átterjedhet a többi körömre is. Ha a talpunkon száraz hámlás alakul ki vagy - főként nyári időszakban - apró égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, felmerül a fertőzés gyanúja. A talpi rész oldalán, lábfejre húzódva létrejövő hámló, viszonylag éles hatású, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is gombás fertőzésre utal. A lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés hasonlóképp intő jel. Leginkább gombás eredetű a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.
Érdemes a gombásodásra jellemző figyelmeztető jeleket alaposan megismerni, hogy felismerjük: baj van. Ne kísérletezzünk a reklámokban hirdetett készítményekkel, a kezelést bízzuk szakemberre. A pontos diagnózist csak orvos határozhatja meg, ugyanis a körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, a tévesztés esélye nagy. Komplex lábápolás Ne keseredjünk el, legyünk türelmesek, mivel a lábgombásodás megelőzhető és gyógyítható. Természetesen a megelőzés olcsóbb és kényelmesebb, de ha már a fertőzés kialakult, gyógyszeres kezeléssel és a fertőzőforrás megszüntetésével az újrafertőződés megakadályozható. Ennek megfelelően a lábápolás olyan komplex műveletsor, amely már fiatal kortól sem hanyagolható el. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos, alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. Az ecsetelők, hintőporok megakadályozzák a láb izzadását, így rontják a gombák életkörülményeit, azaz segítik megakadályozni megtelepedésüket. Az ilyen készítmények használata különösen fontos a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törölköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény. A kezelés önmagában nem jelenti a végleges gyógyulást. A visszafertőződés megakadályozása legalább ilyen fontos lépés. Ennek legegyszerűbb módja a fertőzőforrás megszüntetése, amely részben a gombásodással veszélyeztető helyek elkerülésével, részben fertőtlenítéssel oldható meg. Fertőzés elleni egyéb fortélyok - Sose álljunk az uszodai zuhany alá mezítláb, és ugyancsak ne közlekedjünk papucs nélkül az öltözőben, folyosókon.
- Ne használjuk más papucsát, cipőjét, törölközőjét.
- Kerüljük a láb ujjait összepréselő, a szellőzést gátló cipőket.
- Ne viseljünk nejlonzoknit, válasszunk inkább pamutot vagy kevert szálasat.
- A mindennapos lábmosás után alaposan töröljük szárazra a végtagot. Néhány érdekesség…
- Az emberi bőrön megtelepedő gombák kedvelik a zárt, levegőtlen, nedves felületeket.
- A zárt, nem szellőző cipő az évszaktól függetlenül is hajlamosít a gombás fertőzésre.
- A sérült kéz- vagy lábköröm fokozottan hajlamos a gombásodásra.
- A külsőleg alkalmazott ecsetelők, kenőcsök, gyógy-körömlakkok mellett ma már hatásos, szájon át alkalmazott gyógyszerek is rendelkezésre állnak, és akár kombinált kezeléssel is felvehetjük a harcot a makacs betegség ellen.
- Különösen óvatosnak kell lenni a meleg vizű strandokon, gyógyfürdőkben és azokon a fürdőhelyeken, ahol nem vízforgatásos, hanem töltő-ürítő rendszerű medence van.
- Nemcsak fertőződhet, de egyszersmind fertőzhet is, mert a beteg ember veszélyt jelent a vele közös háztartásban élő családtagokra.
- Nem minden gombás bőrfertőzés jelez égő, viszkető érzéssel, fájdalommal. Bármilyen elváltozást észlel önmagán, érdemes az orvosnak megmutatni.