Az ember szereti az összkomfortot, és ebből a teljes ellátásból nyáron nem hiányozhat a fagylalt nyújtotta gasztronómiai élvezet sem. Főként, mert némi nyelvjátékot is igényel a dolog, aminek elfogyasztását egyesek talán csak inkább nézni szeretik, míg mások – és talán ez a többség – szívesen veti bele magát egy kis könnyed, nyelvtornáztató (fagyi)nyalásba.
A fagyi, társulva a nyalókával és a jégkrémmel, mindig is nagy hatást gyakorolt az emberre, bármely életkorban találkozott is vele. Arra azonban biztos kevesen gondolnak, hogy a fagylalt feltehetően kínai találmány. Már mintegy ötezer évvel ezelőtt hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak arrafelé a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került a földközi-tengeri országokba.
A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt. Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt édesség volt a tehetősebbek számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.
Szerencsére nekünk már nem kell ilyen nagy hatalommal rendelkeznünk ahhoz, hogy fagyihoz juthassunk. Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére a legtöbb magára valamit is adó kávéházban már fagylaltot is lehetett kapni. 1904-ig kellett várni, hogy Charles E. Miches feltalálja a tölcsért, és ezáltal a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét.
Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar népszerűvé vált, olyannyira, hogy az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben volt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár már akkor is voltak olyan receptek, amelyek bort és pezsgőt is tanácsoltak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez.
A fagylaltok felhasználása azonban nem állt meg itt: mostanra készíthetünk akár sült fagylaltot is, vagy egy könnyed parfét, de találkozhatunk a manapság strand-környékeken nagy keresettnek örvendő jégkásával, ahogy akár a szörbettel - amit kedv szerint hívhatunk sörbetnek is - és a jeges joghurttal is, ami szintúgy fagylaltnak minősül.
Érdekesség, hogy néhol ország- vagy tájspecifikus változatai is kialakultak, ilyen például a rizsporból készült japán mochi, vagy a különösen nyúlós és összetettebb állagú török maraş dondurmas.