A Hold különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében is. Az őskor és az ókor vallásaiban a Holdat istenségnek tekintették, ő volt a görög mitológiából Szeléné, a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője, a római mitológia Lunája, de az egyiptomiak Honszu istenétől kezdve a maják Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok istennőéig tucatnyi kultúrában tisztelték istenként a Holdat.

A Hold, mint szimbólum a nőiség, a mély érzelmek, a tudattalan jelképe. A Hold az ösztönök képviselője, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. Ennek az égitestnek a helyzetétől függ az érzelmi beállítottság, az érzelmek szerepe, tehát jelentős befolyással bír mindennapi életünkre, biológiai változásainkra, sőt: az egész élővilágra nagy hatást gyakorol.

A régi nyelvek betegségokozó hatást is tulajdonítottak neki, pl. a sokat emlegetett alvajárást, amit éppen ezért neveznek holdkórosságnak. De a torz borjak születését is a Holdnak rótták fel, ahogy ugyanennek az égitestnek adtak hálát az éjszaki jó kapásokért.

Egyes állatfajok számára a Hold időmérő eszköz. Jellemző példa egy éjszakai madár, a lappantyú, amely alkonyatkor indul ennivalót keresni. Indulását a Hold járásához igazítja: mikor közeledik a holdtölte, és egyre hosszabb ideig van világos, ő is egyre később kezd az élelemgyűjtéshez. Szaporodási szokásai is a holdritmushoz kötöttek: a tojó mindig az utolsó negyed idején rak tojást. A fiókák kb. 18 nap alatt kelnek ki, néhány nappal a következő holdtölte előtt, így a szülők az erősebb holdvilág mellett több táplálékot gyűjthetnek nekik.

Az afrikai tavakban és folyókban tenyésző több kérész- és szúnyogfaj egyedei is a holdjáráshoz kötötten fejlődnek és rajzanak. Illetve egyes víziállatok is a Hold fényváltozásai szerint teszik le petéjüket, egyazon pillanatban, így kisebb az esélye, hogy a ragadozók mindet felfalják, érdemes tehát valamely objektív időmérőhöz, pl. a holdjáráshoz igazodniuk.

A növények esetében inkább csak a szájhagyomány említ összefüggést a Holddal. Állítólag egyes éjjel virágzó növények holdtöltekor a napraforgóhoz hasonlóan követik a Hold égi mozgását. Más népi mondák szerint az éjszakai égi fényben elültetett növények nagyobbra, terebélyesebbre nőnek, mint nappali társaik.

A Hold legnyilvánvalóbb hatása azonban Földünkre az árapály jelensége. Oka a Hold és a Nap vonzása a vízzel borított területekre, amely napi két alkalommal okozza a víztükör megemelkedését.